Málta

Országismertető

Málta a Földközi-tenger középső részén, Szicíliától délre fekvő szigetország, amely három lakott szigetből áll: Málta, Gozo és Comino. Az ország területén álló, mintegy 5 900 évvel ezelőttre datálható templomok a világ legrégebbi, szabadon álló kőépítményei közé tartoznak, korábbiak, mint az egyiptomi piramisok vagy Stonehenge. A szigetet a történelem során föníciaiak, rómaiak, arabok, normannok és a Máltai Lovagrend is uralták, utóbbi 1530 és 1798 között birtokolta a szigetet, mielőtt Napóleon, majd Nagy-Britannia vette át az irányítást. Málta 1964-ben nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, 2004 óta az Európai Unió, 2008 óta pedig az eurózóna tagja. A hivatalos nyelvek a máltai és az angol, a máltai az egyetlen szemita eredetű hivatalos nyelv az Európai Unióban.

Valletta, a főváros, amelyet a Máltai Lovagrend alapított a 16. században, barokk stílusú épületeivel és erődrendszerével 1980 óta UNESCO világörökségi helyszín. A Ħal Saflieni Hypogeum, egy föld alá vájt, több szintes neolitikus temetkezési komplexum, amely mintegy 5 000 évvel ezelőtt keletkezett, szintén UNESCO világörökségi helyszín, és korlátozott napi látogatói létszámmal érhető el a megőrzés érdekében. A Ġgantija templomok Gozo szigetén, amelyek a világ legrégebbi, még mindig álló szabadtéri építményei közé tartoznak, szintén az UNESCO listáján szerepelnek. Mdina, Málta egykori középkori fővárosa, amelyet "a csendes városnak" is neveznek korlátozott gépjárműforgalma miatt, szűk utcáival és normann-arab hatású építészetével a sziget egyik legatmoszférikusabb történelmi helyszíne.

Málta korallzátonyok nélküli, ugyanakkor tiszta vizei és számos barlangja, köztük a Blue Grotto, kiváló búvárkodási és snorkelezési lehetőségeket kínálnak, a sziget körüli vizekben több hajóroncs is megtalálható. Comino szigete, a Kék Lagúna nevű öblével, türkizkék, sekély vizével a régió egyik legfotózottabb tengerparti látványossága. Gozo szigete, nyugodtabb és vidékiesebb jellegével, mezőgazdasági tájaival és a Dwejra-part sziklaformációival ellenpontozza a fő sziget nagyvárosiasabb hangulatát. A helyi konyha olasz, arab és brit hatásokat ötvöz, jellegzetes fogása a pastizzi (ricotta vagy borsópüré-töltelékkel készült leveles tészta), valamint a fenkata, a nyúlhúsból készült hagyományos étel, amely az ország nemzeti ételének is számít.

A Máltai Lovagrend

A ma Szuverén Máltai Lovagrend néven ismert szervezet 1099-ben alakult Jeruzsálemben, eredetileg zarándokok és betegek ápolására létrehozott szerzetesrendként, amelyet 1113-ban pápai bulla is elismert. A rend a keresztes hadjáratok bukása után Ciprusra, majd 1310-ben Rodosz szigetére költözött, ahonnan 1522-ben az oszmán túlerő szorította ki, mielőtt 1530-ban V. Károly német-római császár Máltát adományozta neki hűbérbirtokként, cserébe évi egyetlen sólyom fizetéséért. A lovagok 1798-ig uralták Máltát, amikor Napóleon csapatai elfoglalták a szigetet, ezzel a rend elvesztette utolsó szuverén területét, és több évtizedes hányattatás után a 19. század végén telepedett le végleg Rómában. Bár saját területtel ma már nem rendelkezik, a rend a nemzetközi jog alanyaként a mai napig szuverén entitásnak számít, több mint 100 országgal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, saját útlevelet, bélyeget és érméket bocsát ki, 1994 óta pedig állandó megfigyelői státusszal rendelkezik az ENSZ Közgyűlésén. Rómában két épülete, a Via dei Condottin álló Palazzo Malta és az Aventinus-dombon fekvő Villa del Priorato di Malta exterritoriális jogállást élvez, vagyis nagykövetségekhez hasonlóan mentesül az olasz joghatóság alól, ez a néhány négyzetméternyi terület jelenti a rend egyetlen, szó szerinti "birtokát" a világon.