Nyugat-Szahara

Nyugat-Szahara nemzetközi jogi státusza rendezetlen; a terület nagy részét 1975 óta Marokkó igazgatja, míg a Polisario Front a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság néven önálló államiságot hirdetett ki, amelyet az Afrikai Unió tagjai közül többen elismernek, az ENSZ azonban továbbra is "nem önkormányzó területként" tartja nyilván. A terület egy része, az úgynevezett "szabad zóna", a Polisario Front ellenőrzése alatt áll. A leírás ennek a bonyolult helyzetnek a figyelembevételével készült.

Országismertető

Nyugat-Szahara Észak-Afrikában, az Atlanti-óceán partján fekszik, Marokkó, Algéria és Mauritánia között. A terület nagy részét sivatag borítja, a Szahara nyugati nyúlványaként, a lakosság elsősorban a partvidéki városokban koncentrálódik. A terület Spanyolország gyarmata volt egészen 1975-ig, amikor Spanyolország kivonult, és azóta a nemzetközi jogi státusza rendezetlen: Marokkó a terület mintegy 80 százalékát igazgatja és sajátjának tekinti, míg a Polisario Front nemzeti felszabadítási mozgalom Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság néven önálló államiságot hirdetett ki, amelyet elsősorban afrikai és latin-amerikai országok ismernek el. A lakosság őslakos népe a szaharávi, akik hagyományosan arab-berber nomád életmódot folytattak.

Laâyoune (El Aaiún), a terület legnagyobb városa, amelyet Marokkó igazgat, a spanyol gyarmati korból megmaradt épületekkel és a modern marokkói fejlesztésekkel egyaránt rendelkezik. Dakhla, a partvidék déli részén, keskeny félszigetére és lagúnájára épülve az utóbbi években elsősorban a szörf- és kitesurf-közösség körében vált ismertté a stabil szelek miatt. A terület belsejében, a Polisario Front által ellenőrzött "szabad zónában" található Tifariti, ahol őskori sziklarajzok és a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság szimbolikus fővárosi funkciói találhatók, bár ez a terület nehezen megközelíthető és korlátozott infrastruktúrával rendelkezik. A Río de Oro-öböl, a déli partvidéken, természeti szempontból jelentős vizes élőhely, amely a Ramsari Egyezmény védelme alatt áll.

A szaharávi nomád kultúra, köztük a teakészítés szertartása és a hagyományos sátras (haima) szállás, a terület egyik jellegzetes kulturális öröksége, amely mind a marokkói igazgatás alatt álló, mind a menekülttáborokban élő szaharávi közösségekben tovább él. A Dakhla-öböl vizei a lapos tengerfenék és a stabil szelek miatt kezdő és haladó kitesurfösök egyaránt kedvelt célpontjává váltak, ez a terület egyik legfejlettebb turisztikai ágazata. A helyi konyha erősen a halra és a tengeri eredetű alapanyagokra épül a partvidéken, míg a sivatagi belső területeken a hagyományos maghrebi konyha elemei, mint a kuszkusz és a bárányhús dominálnak.