Pápua Új-Guinea

Országismertető

Pápua Új-Guinea az Új-Guinea sziget keleti felét foglalja el, a nyugati fele Indonéziához tartozik, az ország területéhez emellett számos kisebb szigetcsoport is kapcsolódik, köztük a Bismarck-szigetek és Bougainville. Az ország a világ legnyelvileg legsokszínűbb állama, több mint 800 különböző nyelvet tartanak nyilván a területén, ami a lakosság méretéhez viszonyítva a legmagasabb nyelvi sűrűség a Földön, ezt a rendkívüli sokféleséget a szigetbelseji hegyvidékek földrajzi elszigeteltsége magyarázza, amely évszázadokon át akadályozta a különböző közösségek közötti érintkezést. Nagy-Britannia és Németország osztozott a terület gyarmatosításán a 19. század végén, majd Ausztrália vette át az igazgatást, az ország 1975-ben nyerte el függetlenségét. A hivatalos nyelvek az angol, a tok pisin (helyi kreol nyelv) és a hiri motu.

Port Moresby, a főváros, amelyet gyakran kevésbé turisztikai jellegűnek tartanak a magas bűnözési ráta miatt, mégis kiindulópontja a legtöbb belföldi útnak, a Nemzeti Múzeummal, amely az ország rendkívül gazdag törzsi művészeti örökségét mutatja be. A Kokoda-ösvény, egy második világháborús csata emlékét őrző, mintegy 96 kilométeres túraútvonal a hegyvidéki esőerdőn keresztül, ahol 1942-ben ausztrál és japán csapatok ütköztek meg, ma népszerű, több napos trekkingtúraként ismert, elsősorban ausztrál látogatók körében. A Sepik folyó vidéke, hagyományos falvaival és fából faragott szellemházaival (haus tambaran), a pápua új-guineai törzsi művészet és szertartásos élet egyik legjelentősebb központja. A Trobriand-szigetek, ahol a helyi kula-kereskedelmi rendszer és a hagyományos yamgumó-kultusz a mai napig élő gyakorlat, a régió antropológiai kutatásának egyik legtöbbet tanulmányozott helyszíne.

Pápua Új-Guinea esőerdei a világ egyik legmagasabb biodiverzitású régiói közé tartoznak, számos endemikus fajnak, köztük a paradicsommadárnak adnak otthont, amelynek díszes tollazata a helyi törzsi öltözetek és ünnepi szertartások (sing-sing) fontos eleme. A Mount Wilhelm, az ország legmagasabb csúcsa mintegy 4 509 méteres magasságával, a hegymászók számára kínál kihívást, míg lábánál a hegyvidéki törzsi kultúrák hagyományos életmódja is megismerhető. A part menti vizek, különösen Milne Bay és Kimbe Bay térségében, a "korallháromszög" részeként kiváló búvárkodási lehetőségeket kínálnak, ahol számos második világháborús hajó- és repülőgéproncs is található. A helyi konyha alapja a taró, az édesburgonya és a szágó, jellegzetes fogása a mumu (földkemencében sütött hús és zöldségek), amelyet hagyományosan közösségi ünnepi alkalmakkor készítenek el.