São Tomé és Príncipe

Országismertető

São Tomé és Príncipe a Guineai-öbölben, az Egyenlítő közelében fekvő szigetország, amely két fő szigetből, São Toméból és a kisebb Príncipéből áll, mindkettő vulkanikus eredetű. Az ország Afrika második legkisebb állama a Seychelle-szigetek után, és lakatlan volt egészen a portugál gyarmatosítás kezdetéig a 15. század végén, amikor a szigeteket cukornád-, később kakaó- és kávéültetvényekké alakították, afrikai rabszolgamunkára építve a gazdaságot. Az ország 1975-ben nyerte el függetlenségét Portugáliától, a hivatalos nyelv máig a portugál, bár a lakosság többsége forro nevű, portugál alapú kreol nyelvet is beszél. São Tomé és Príncipe a világ egyik legkisebb, ugyanakkor politikailag viszonylag stabil afrikai állama.

São Tomé városa, a főváros, portugál gyarmati kori épületeivel, köztük a São Sebastião erőddel, amely ma nemzeti múzeumnak ad otthont, az ország történelmi és közigazgatási központja. Az Óbó Természetvédelmi Park, São Tomé szigetén, sűrű esőerdőjével és a Pico Cão Grande nevű, mintegy 370 méteres, tűszerű vulkanikus sziklaformációval, a sziget egyik legdrámaibb természeti látványossága. Príncipe szigete, amelyet 2012 óta UNESCO Bioszféra-rezervátumként tartanak nyilván, csendesebb, kevésbé fejlett testvérszigete São Tomének, érintetlen esőerdőkkel és partvidékkel. A Roça-birtokok, egykori kolóniagazdaságok kakaó- és kávéültetvényekkel, amelyek közül több ma szállodaként vagy múzeumként funkcionál, a gyarmati kori mezőgazdasági örökség kézzelfogható emlékei.

São Tomé és Príncipe esőerdei rendkívül magas endemizmust mutatnak, számos madár- és növényfaj sehol máshol a világon nem fordul elő, ez a biológiai különlegesség a szigetek elszigetelt fekvésének köszönhető. A part menti vizekben, különösen Príncipe térségében, tengeri teknősök fészkelnek, és a bálnamegfigyelés is egyre népszerűbb programmá válik bizonyos hónapokban. A kakaó- és kávétermesztés hagyománya, amely a sziget gazdaságtörténetének központi eleme volt, ma egyre inkább a minőségi, "bean-to-bar" jellegű termeléshez és az ehhez kapcsolódó agroturizmushoz kötődik. A helyi konyha portugál és afrikai hatásokat ötvöz, jellegzetes fogása a calulu (halas vagy húsos, zöldséges ragu), amelyet hagyományosan pálmaolajjal és rizzsel tálalnak.