Togo

Országismertető

Togo Nyugat-Afrikában, keskeny, hosszúkás formájában fekszik, a Guineai-öböl partján, Ghána, Burkina Faso és Benin között. Az országot Németország gyarmatosította a 19. század végén, majd az első világháborút követően Nagy-Britannia és Franciaország osztotta fel mandátumterületként, a francia rész nyerte el függetlenségét 1960-ban a mai Togo formájában. A hivatalos nyelv máig a francia, bár számos helyi nyelvet is beszélnek, köztük az ewét és a kabyét. A vudu (voodoo) vallás, amely Togóban és a szomszédos Beninben egyaránt mély gyökerekkel rendelkezik, a lakosság jelentős részének hivatalosan elismert vallása, és a hagyományos szertartások a mai napig aktívan gyakorolt részei a mindennapi életnek.

Lomé, a főváros, az Atlanti-óceán partján, élénk piacaival, köztük a híres Nagy Piaccal, ahol a "Nana Benz" néven ismert kereskedőasszonyok hagyományosan a textilipar meghatározó szereplői voltak, az ország kereskedelmi és politikai központja. Koutammakou, az úgynevezett Batammariba-táj az ország északi részén, ahol a helyi közösségek jellegzetes, tornyos agyagházakban (takienta) élnek, 2004 óta UNESCO világörökségi helyszín. Aného, egykori német gyarmati főváros, gyarmati kori épületeivel és a szomszédos Togo-tóval, a régió történelmi öröksége egyik jelentős helyszíne. A vudu-piacok, köztük az akodesséwai Fetish Market Loméban, amely hagyományos gyógyászati és szertartási célú árukat kínál, a helyi vallási gyakorlat egyik legszokatlanabb, ugyanakkor kulturálisan jelentős látványossága.

Togo hegyvidéki középső régiója, köztük a Kpalimé környéki kávé- és kakaóültetvények, valamint a Klouto-erdő, kellemes, hűvösebb klímát és túrázási lehetőségeket kínál a partvidéki hőséggel szemben. Az ország tavai, köztük a Togo-tó, amelyet keskeny földnyelv választ el az óceántól, a helyi halászati hagyományok és a hagyományos kenutúrák helyszínei. A Fazao-Malfakassa Nemzeti Park, az ország középső részén, elefántoknak és számos más vadfajnak ad otthont, bár a vadállomány mérete jóval szerényebb, mint a kelet-afrikai szafariparkokban. A helyi konyha alapja a kukoricadara és a jamgyökér, jellegzetes fogása a fufu és a pâte (sűrű gabonapép), amelyeket fűszeres paradicsomos vagy pálmaolajos szósszal tálalnak.