Tokelau

Országismertető

Tokelau a Csendes-óceán középső részén, Hawaii és Új-Zéland között félúton fekvő szigetcsoport, amely három korallatollból áll: Atafuból, Nukunonuból és Fakaofóból. A terület Új-Zéland függő területeként működik, saját helyi tanácsokkal minden atollon, de a végső törvényhozási hatalom Wellingtonnál marad, egy 2006-os és egy 2007-es népszavazáson a lakosság mindkét alkalommal a jelenlegi státusz megtartása mellett döntött a nagyobb önállóság helyett. Tokelau lakossága rendkívül alacsony, mindössze mintegy 1 500 fő, miközben jóval több tokelaui származású ember él Új-Zélandon és Szamoán, mint magukon a szigeteken. A hivatalos nyelvek a tokelaui és az angol, a lakosság szinte kizárólag polinéz gyökerű.

Tokelau egyetlen atolljának sincs kijelölt "fővárosa" a hagyományos értelemben, mivel a közigazgatás évente rotálódik a három atoll között, ez a berendezkedés egyedülálló a világ önkormányzattal rendelkező területei között. Mindhárom atoll, Atafu, Nukunonu és Fakaofo, hagyományos polinéz falusi közösségeket foglal magába, ahol a helyi tanácsok (taupulega) és a hagyományos vezetői rendszer a mai napig meghatározza a mindennapi életet. A szigetek templomai, amelyek a keresztény misszionárius tevékenység emlékét őrzik a 19. századtól kezdve, a közösségi élet központi helyszínei. Tokelau rendkívül alacsony tengerszint feletti magassága, mindössze néhány méter, a szigetcsoport egyik legfontosabb, egyben legaggasztóbb jellemzője, amely a klímaváltozás és a tengerszint-emelkedés miatt az ország hosszú távú fennmaradását is kérdésessé teszi.

Tokelau korallzátonyai és lagúnái, amelyek a szigetek körüli vizeket jellemzik, gazdag tengeri élővilágnak adnak otthont, bár a turisztikai infrastruktúra gyakorlatilag nem létezik, mivel a szigetekre való eljutás kizárólag hajóval lehetséges, mivel nincs repülőtér egyik atollon sem. A halászat a helyi közösségek mindennapi életének és önellátásának alapvető eleme, a hagyományos halászati technikák a mai napig aktívan gyakorolt tudásanyagot jelentenek. Tokelau 2012 óta teljes egészében megújuló energiára (napenergiára) épülő energiaellátással rendelkezik, ami a világ első ilyen jellegű, teljesen napenergiával működő országává tette, ez a fenntarthatósági eredmény a klímaváltozás elleni küzdelem egyik jelképes helyi példája. A helyi konyha alapja a hal és a kókusz, jellegzetes fogása a taró alapú ételek, amelyeket hagyományosan közösségi alkalmakkor, nagy mennyiségben készítenek el.