Dzsibuti

Országismertető

Dzsibuti Kelet-Afrikában, a Vörös-tenger és az Ádeni-öböl találkozásánál fekszik, Eritrea, Etiópia és Szomália között. Az ország stratégiai fekvése, a Bab el-Mandeb-szoros közelében, amely a Vörös-tengert a Ádeni-öböllel köti össze, világkereskedelmi jelentőséget ad a területnek, ezért több ország, köztük Franciaország, az Egyesült Államok, Kína és Japán tart fenn katonai bázist Dzsibuti fővárosában. Az országot Franciaország 1977-ig igazgatta gyarmatként Francia Szomáliföld néven, ez a francia gyarmati múlt máig meghatározza a hivatalos nyelvet, amely a francia mellett az arab. A lakosság többsége szomáli és afar etnikumú, a vallás túlnyomó része muszlim.

Dzsibuti városa, az ország fővárosa és fő kikötője, francia gyarmati kori épületeivel és élénk kikötőjével a kereskedelmi élet központja. Az Assal-tó, amely a tengerszint alatt mintegy 155 méterrel fekszik, Afrika legmélyebb pontja és a Föld egyik legsósabb tava, felszíne fehér sókristályokkal borított, vulkanikus táj közepén. A Ghoubbet-öböl, az Assal-tó közelében, a Vörös-tenger egyik kevéssé látogatott, mégis geológiailag aktív részét alkotja, ahol az afrikai és arab tektonikus lemezek szétválása zajlik. A Day-erdő Nemzeti Park, az ország egyik utolsó megmaradt hegyi erdőterülete, endemikus növényfajoknak ad otthont a különben száraz, sivatagos vidéken.

A Vörös-tenger és az Ádeni-öböl vizei kiváló búvárkodási lehetőségeket kínálnak, a Tadjourah-öböl környékén november és január között gyakran figyelhetők meg bálnacápák, amelyek a régió planktonban gazdag vizeire vándorolnak táplálkozni. Az Assal-tó és a környező vulkanikus táj, köztük az Ardoukoba vulkán, geológiai szempontból az egyik legaktívabb terület a világon, mivel itt találkozik három tektonikus lemez határa. A helyi konyha szomáli és arab hatásokat ötvöz, jellegzetes fogása a fűszeres hal- és húsételek, amelyeket gyakran rizzsel vagy injera nevű, kovászos lepénnyel tálalnak.