Saint-Pierre és Miquelon

Országismertető

Saint-Pierre és Miquelon egy kis szigetcsoport az Atlanti-óceánban, Kanada Új-Fundland tartományának partjaitól mindössze mintegy 25 kilométerre, amely Franciaország egyetlen még fennmaradt tengerentúli területe Észak-Amerikában. A szigetcsoport két fő szigetből áll, Saint-Pierre-ből és a nagyobb, de kevésbé lakott Miquelonból, amely tovább osztható Nagy- és Kis-Miquelonra, ezeket egy homokos földnyelv köti össze. A terület franciasága a 17. századig nyúlik vissza, és annak ellenére, hogy geográfiailag Kanadához tartozna, a lakosság a mai napig franciának vallja magát, saját valutaként korábban a francia frankot, majd az eurót használva. A hivatalos nyelv a francia, a gazdaság hagyományosan a tőkehalászatra épült, bár a halállomány kimerülése miatt ez mára jelentősen visszaszorult.

Saint-Pierre és Miquelon Franciaország tengerentúli kollektivitása (collectivité d'outre-mer) Észak-Amerika partjainál, amely nem tartozik az Európai Unióhoz.

Saint-Pierre városa, a szigetcsoport fővárosa, francia stílusú, színes házaival és a Notre-Dame des Ardilliers katedrálissal inkább egy breton kisvárosra emlékeztet, mint egy észak-amerikai településre. Az Île aux Marins, egy kis szigetecske Saint-Pierre partjainál, korábban halászfaluként funkcionált, ma elhagyatott, múzeumszerű állapotban őrzi a hagyományos halászéletmód emlékeit. Miquelon-Langlade, a homokos földnyelvvel összekötött két sziget, vadregényes, kevéssé beépített tájával a szigetcsoport csendesebb, természetközelibb részét mutatja be. A tilalmi korszak (prohibíció) idejéből, az 1920-as évekből származó épületek és történetek, amikor a szigetek a csempészet egyik központjává váltak az Egyesült Államok felé, a terület szokatlan történelmi fejezetét idézik.

A szigetcsoport körüli hideg, tápanyagban gazdag vizek gazdag tengeri élővilágnak adnak otthont, a bálnamegfigyelés és a madárles a nyári hónapokban népszerű program, a helyi sirály- és alkafélék kolóniái jelentős számban fészkelnek a sziklás partokon. Miquelon szigetén fókapopuláció is megfigyelhető, amely a homokos partszakaszokon pihen. A szigetcsoport zord, atlanti-óceáni éghajlata és a sűrű köd, amely gyakran napokig is eltarthat, a helyi élet egyik meghatározó jellemzője, ami különleges, melankolikus hangulatot ad a tájnak. A helyi konyha francia és kanadai atlanti-óceáni hatásokat ötvöz, jellegzetes fogása a friss tőkehal és egyéb tenger gyümölcsei, amelyeket francia stílusban, gyakran vajas vagy fehérboros szósszal készítenek.