Országismertető
Makaó Kína délkeleti partján, a Gyöngy-folyó torkolatánál fekszik, Hongkongtól nyugatra, Kína egyik különleges közigazgatási területeként. A területet Portugália 1557-ben szerezte meg kereskedelmi állomásként, ezzel Makaó lett az első és egyben az utolsó európai gyarmat Kína területén, egészen 1999-ig, amikor visszakerült kínai fennhatóság alá. Az "egy ország, két rendszer" elv alapján Makaó saját jogrendszerrel, valutával (makaói pataca) és határellenőrzéssel rendelkezik. A hivatalos nyelvek a kantoni kínai és a portugál, bár a mindennapi kommunikációban a portugál nyelv használata mára visszaszorult. Makaó a világ egyik legnagyobb szerencsejáték-központjává vált, bevételei tekintetében régóta meghaladja Las Vegasét.
A Szent Pál-templom homlokzata, amely egy 1835-ös tűzvész után az egyetlen fennmaradt része az egykori jezsuita templomnak, Makaó legismertebb szimbóluma, és a Makaó történelmi központja nevű UNESCO világörökségi helyszín része, amelyet 2005-ben vettek fel a listára. Senado tér, portugál stílusú, hullámos mintázatú kövezetével és pasztellszínű gyarmati épületeivel a történelmi városközpont szíve. A Makaói-torony, egy 338 méteres kilátótorony, amely bungee jumping helyszíneként is szolgál, a modern Makaó egyik jelképe. A Velencei-öböl (The Venetian Macao) és a hozzá hasonló hatalmas kaszinókomplexumok a Cotai-félsziget nevű területen a modern Makaó szerencsejáték-iparának központjai, amelyek Las Vegas mintájára épültek.
Coloane-sziget, Makaó déli, kevésbé beépített része, homokos strandjaival és zöldebb tájával nyugodtabb alternatívát kínál a Makaó-félsziget és Taipa nyüzsgő kaszinónegyedeivel szemben. A Guia-erőd és a hozzá tartozó világítótorony, amely a dél-kínai-tengeri partvidék legrégebbi működő világítótornya, panorámás kilátást nyújt a városra és a szomszédos kínai szárazföldre. A helyi konyha, az úgynevezett makaói konyha, a portugál és kantoni hatások egyedülálló keveréke, amelyet gyakran az egyik legkorábbi "fúziós konyhának" tartanak a világon, jellegzetes fogása a portugál csirke (galinha à portuguesa) és az egresztartomítás, míg a helyi édesség, az egg tart (tojáskrémes sütemény), a portugál pastel de nata helyi változataként vált ismertté.